Ez
arról szól, hogy megértsük, a tisztelet megadása nem képezheti vita tárgyát.
Hogy szenvedéllyel éjük az életünk minden pillanatát. Hogy balsorsunkon
fölkerekedjünk, és hogy megtanuljuk, hogy csak erőfeszítések árán tudunk
fejlődni. Hogy hallgassunk az idősebbekre, mert ők tényleg tudnak valamit. Hogy
a jó példákat kövessük. Hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Hogy barátság
uralkodjon a csapatban, és hogy ezt megosszuk harmadik félidőben az ellenféllel
is. Hogy tisztességesen játszunk és elhiggyük, hogy a bírónak mindig igaza van,
annak ellenére, hogy ő is vét hibákat. Hogy alázatosan tudjunk tanulni
másoktól, és ugyanolyan alázatosan tanítsunk másokat. Hogy összetartsunk, és
nemet mondjunk az erőszakra. Hogy barátságokat kössünk minden szombat és
vasárnap. Hogy elkötelezettek legyünk a fejlődésünkre, és mások fejlődésére.
Hogy tanítsunk a példáinkkal. Hogy értsük, néha akkor nyerünk, amikor nem
nyerünk. Hogy felemelt fejjel és kihízva járjunk, mindig. Hogy tudjuk, a
kötelezettségvállalás, a fegyelem és az összes érték a rögbiben ugyanúgy él
tovább a pályán és a klubon kívül is.
Láttál már ilyen tiszta rögbit? Miért rögbizel?
Meg tudod válaszolni ezeket a kérdéseket?
Én egy gazdag rögbi kultúrájú országból
származom, ahol nagyszerű rögbi játékosok születnek, annak ellenére, hogy nem
profi játékosok. Amatőr rögbiről beszélek, aminek szilárd alapot adott az
ottani rögbi kultúra, amiben én is felnőttem, ismerem a spirituszt, onnan
érkeztem ide.
Úgy hiszem, hogy amennyiben az illetékesek megfontolják
az általam fent említetteket, akkor a magyar rögbiben komoly pozitív változások
érhetőek el.
Tisztelettel:
